Szégyen szemre regisztráltam egy társkereső oldalra. Egyelőre még szokom.

Ugyan a saját oldalamon hangsúlyoztam, hogy az önmagamról feltüntetett három darab fotón kívül semmi esetre sem küldök senkinek sem még több képet rólam, mert hogy ez nem egy húspiac. Naivitásom szerint az ember társat szeretne itt találni, vagyis nem óhajtom senkinek sem elküldeni a vizuális paramétereimet.

Eme tróger ám felettébb szórakoztató oldalon vagy egy “Legjobb képek” topic, melyen férfiak a nők képeit értékelhetik, és fordítva.

Végig böngésztem az itt megjelenő legjobb képeket, mármint a hölgyekét. Azt hiszem kíváncsi voltam. Vagy talán érdekelt a “konkurencia”.
Akad itt néhány igazán szép arcú hölgyet, csodás kisugárzással, őket valóban ízig-vérig Nőnek tartok. Olyan arccal, hogy ránézel és elmosolyodsz. Aki, ha az utcán szembe jönne velem, még én is megjegyezném, hogy “Úristen, de szép!”, és esetükben tényleg nem is értem mit is keresnek itt. Bár talán ugyanazt, mint én, a középszerű nő. Nem pózol, nem kacsacsőrt mutat, hanem őszintén mosolyog. Imádom az ilyet!

Ám a másik véglet is persze igen népszerű itt. Ők, akik első sorban a mellüket, feneküket posztolják ki, majd az arcukat, ami jó eséllyel nem természetes. Persze, nem kell mindenkinek természetesnek lennie. Ha tehetném, én is pl. eltüntetném a szarkalábakat a szemeim alól. Na jó, a feles zsíromat is leszívatnám, és botoxolnám a homlokomat. De nem tehetem. És még a photoshophoz sem értek. Ver az isten! Mindenesetre nem tudom megérteni, hogy mire számítanak azok a hölgyek, akik a képeken kiteszik mindenüket újabb és újabb bókok reményében. Köszönöm, én ezt a játékot nem szeretném játszani. Minek is?! Nem tagadom, nem vagyok tökéletes, a természetem sem az, hát még a testem! Nem vagyok nádszál – kövér sem azért, na! 🙂 – nem vagyok magas és nem vagyok… nem is tudom.. olyan, mint ők. De legalább nem hazudok se magamnak, se másnak. Ezt akár még értékelhetné is valaki. Már, ha persze számítanának az effajta értékek.